Implom József

Implom József (Gyula, 1899. szeptember 23. – Gyula, 1979. augusztus 24.) tanár, nyelvész, helytörténész, iskolaigazgató, múzeum- és könyvtárigazgató.

Életrajza

1899. szeptember 23-án Gyulán született. Elemi iskoláját a Gyulai Római Katolikus Népiskola Józsefvárosi Fiúiskolájában végezte el. 1909-1917 között a helyi főgimnáziumban tanult tovább. 1917. március 1-jén előrehozott érettségi vizsgát tett, s kitűnő minősítést kapott.

Az I. világháború már javában dúlt, amikor behívták katonának. Először Bukovinában, majd az olasz fronton teljesített szolgálatot. 1918-ban fogságba esett, de számára annyiban előnyt jelentett, hogy megtanult olaszul. Emellett már tudott németül, latinul és görögül. 1920-ban hazatérése után, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója lett. 1923-ban középiskolai tanári végzettséget szerzett, majd hazatért Gyulára, s itt a polgári fiúiskola tanára volt.

1925-ben kötött házasságot Balogh Irén tanítónővel.

Tanári működése mellett folyamatosan publikált különböző, helyi vonatkozású történeti, nyelvészeti, irodalmi és néprajzi témákban. Ennek egyenes következménye volt, hogy 1928-1950 májusa között tanári tevékenysége mellett elvállalta a Városi Múzeum vezetését. Igazgatóként először a múzeumra vonatkozó levéltári anyagot rendezte és rendszerezte, majd a múzeumi anyagok leltárát készítette el, kiállítást szervezett, több cikkben népszerűsítette az intézményt.

Az 1930-as években a régészeti ásatásokon vett részt Gyulán és környékén, melyeket publikált is. 1932-ben Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója mellett dolgozott.

A II. világháború végén – 1944 nyarán – behívták katonának. Orosz hadifogságba esett, két évig volt hadifogoly. 1947. augusztus 1-jétől – a második hadifogságból hazatérve – újra átvette a Városi Múzeum és Könyvtár vezetését, s tovább tanított a polgári fiúiskolában, s ellátta a szakfelügyelői feladatokat is. 1948-1963. között az államosított volt Községi Polgári Fiúiskola igazgatója lett. (Ez az iskola ma Implom József nevet használja.)

1963-ban nyugdíjba vonult. Az 1960-as, 1970-es években rendszerezte, kiegészítette és sajtó alá rendezte korábbi helytörténeti, néprajzi, nyelvészeti kutatásainak eredményeit.

1979. augusztus 24-én halt meg.